"A Zen filozófiája azon a megértésen alapul, hogy az ember nem szerez boldogságot nem a célok elérése és
a jó körülmények kombinációja révén.
Csak a belső béke lehetővé teszi a ragaszkodás elengedését, az
élet elfogadását a jelen pillanatban..."
A zen kifejezés eredetije az Indiából ismert dhjána, ami Kínában csan néven honosodott
meg, majd onnan terjedt tovább Koreába, s végük Japánba zen néven.
Követői szerint a zennek az egyik legfontosabb eleme az, hogy nem ragaszkodik semmiféle külső tekintélyhez,
nincs szent könyve, s ezt ki is fejezi alapelveként, miszerint "nem támaszkodik írásokra". A zen besorolható
a Mahájána buddhista iskolák közé, azaz a megvilágosodást nem öncélú történésnek tartja, hanem a minden lény
boldogulásáért kifejtett változásnak, ám a mahájána iskolákkal ellentétben elveti a megvilágosodásnak mint
célnak az elérését és a megvilágosodás bekövetkezését célzó erőfeszítések vezette aktív cselekvést. Ilyen
módon közelít a taoizmushoz és a dzogcsenhez.A vallásos gondolkozással ellentétben a zen nem akar a
valóságos világon kívül, fantasztikus módon megvalósítani szükségleteket, amelyek a valóságos világban
megvalósíthatatlannak bizonyulnak. A zen gyökerei megtalálhatók a kereszténység gyakorlataiban is,
ahogy arra többek között Thomas Merton trappista és Richard Rohr ferences szerzetesek rámutatnak.
Mivel a zen-nek nem létezik hivatalos kormányzó testülete, szinte lehetetlen bármilyen hiteles leszármazási
ágat is „eretneknek” minősíteni. Az alapelv az, hogy bármilyen hiteles zen iskolának vissza kell tudnia
vezetnie tanítóinak leszármazását Japánba, Koreába, Vietnámba, vagy Kínába.
Forrás:Wikipedia
1301-1382
1460-1520
1940-1989
1920-1984
